Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Galambbetegségek

2019.01.12

GALAMB BETEGSÉGEK

 

 

PARATÍFUSZ (szalmonellozis): Hasmenés, idegrendszeri zavarok, ízületi elváltozások. Az enterobaktériumokhoz tartoznak, ostorokkal rendelkeznek. A tojásban is megfertőzhetik a fiókákat. Négy különböző formáját különböztetünk meg: Bélgyulladásos szalmonellózis, A szervekben levő szalmonellózis, Ízületgyulladásos, Ideggyulladásos forma.

 

BÉLGYULLADÁSOS SZALMONELLÓZIS: Zöldes alaktalan, vízszerű ürülék a bélgyulladás fajtája. A bél gyulladása révén a tápanyagoknak a bélfalon keresztül történő felszívódása hirtelen lecsökken, így állataink gyorsan lesoványodnak.

Javasolt kezelés: FURAZOLIDON +

 

SZALMONELLÓZIS a SZERVEKBEN: A vér útján a baktériumok nem csak az izületeket, hanem minden más szervet, így a májat, szívet, hasnyálmirigyet, lépet és a veséket is megtámadhatják. Ezekben a szervekben : kb.1-10mm   átmérőjű sárgás-szürke kelések alakulnak ki. A súlyosan fertőzött példányok nem vesznek magukhoz  táplálékot, közönyösekké válnak és néhány napon belül elhullanak.

 

ÍZÜLETGYULLADÁSOS FORMA: A gyulladt bélből a szalmonellák a véráramba kerülnek és így minden testszövetbe eljutnak .Majd megtelepednek  az ízületekben és itt olyan súlyos gyulladásokat okozhatnak, amelyek az ízületi folyadék túltengéséhez vezetnek. A megbetegedett állatok éles fájdalmat éreznek és a megbetegedett testrészüket, pl. a szárnyukat lógni hagyják, vagy a lábízületüket a lábuk húzásával kímélik.

 

IDEGGYULLADÁSOS FORMA:  Ha a vérárammal a szalmonella bakériumok a test minden részében eloszlanak, akkor az idegpályákba is behatolnak és akár az agyvelőben is megtelepedhetnek. Az idegrendszerben gyulladásos gócok alakulnak ki, amelyek olyan hibás működést idéznek elő mint az egyensúlyzavar, a nyaktekerés és bénulásos tünetek a test különböző részein. Az állatorvos utasítása szerint jól bevált gyógymód, FURAZOLIDON és a  KLÓRTETRACYKLIN-es kezelés. A KLÓRTETRACYKLINNEL történő kezelés alatt a galambok ne kapjanak se mészkőőrleményt, sem ásványi anyagokkal dúsított takarmányt, mivel ezt az antibiotikumot a bélben a kalciumvegyületek megkötik és akkor nincs megfelelő hatása.

 

 

 

 

 

 

 

 

TRICHOMONIASIS (Sárgagombbetegség):  A kórokozók különösen a fiatal galambokban okoznak sárgásszürke csomócskákat a torokban és a garat környékén, amelyek annyira megduzzadhatnak, hogy a megbetegedett állatok néhány nap alatt megfulladnak. A felnőtt galambok bizonyos mértékig rezisztensek a betegséggel szemben és a kórokozóit, anélkül, hogy megbetegednének, gyakran a testükben hordozzák. A tenyésztési időben a szülők a kórokozókat a begytejjel viszik át a növendékekre. Azonban csak, akkor tudnak megtelepedni a kórokozók, ha a takarmány miatt kis sérülés történik a garatban. A csomócskák a garatból valamint a szájüregből a belső szervekbe is eljuthatnak, így pl. akár a májon is megtelepedhetnek, ha annak feltételeit megtalálják. Mivel a gyógyszerek kínálata gyorsan változik, mindig érdeklődjünk a helyi állatorvosnál a leghatásosabb szerekről.

 

KOKCIDIÓZIS: A kokcidiumok egysejtű véglények. Maguk az egészséges galambok is majdnem mindig kokcidium hordozók és ezek érettebb alakjai, az oociszták az ürülékkel távoznak a galamb szervezetéből. Az idősebb galambok a kokcidiumfajok ellen időskori immunitást fejlesztettek ki. Az ürülék gyakori eltávolítása a fertőzés lehetőségét jelentősen mérsékeli. Az ürülékkel frissen napvilágra került oociszták nem okoznak fertőzést. A sporozoiták burka a takarmánnyal vagy ivóvízzel történő felvétel után a bélben feloszlik, és a lények a vékonybél falában telepednek meg. Hasmenés, híg-nyálkás ürülék, lesoványodás, bágyadtság, gubbasztás. Egyes esetekben csak az állatorvos tudja kiválasztani a helyes készítményt, mivel a kokcidium fajok bizonyos gyógyszerekkel szemben ellenállók.

 

MYCOPLASMOSIS (NÁTHA):  A náthát nagyon apró, a mycoplazmákhoz tartozó kórokozók idézik elő. A nátha első jelei a vízszerű orrfolyás, a garatban szürkés lepedékek fedezhetők fel, a garat gyulladásba jöhet és megduzzadhat. Néhány esetben a betegség csak a hörgő és sípoló légvételek útján ismerhető fel, amelyet különösen este és éjszaka lehet jól hallani. A beteg állatok kedvetlenek, nem szeretnek repülni. Ezen felül a légzsákokon gyulladásos gócok alakulnak ki, amelyekből olyan váladék ürül, amely bakteriális másodlagos fertőzést is előidézhet. A teljes állomány külön-külön kapszulával történő kezelése és az oxytetracylines (Terramycin) ivóvizes kezelés vagy más antibiotikummal történő kezelés az állatorvos utasítása szerint szintén segíthet.

 

ORNITÓZIS: Vírusos betegség, melyet a chlamidiák okozzák. Főleg szeptembertől-októberig szokott jelentkezni. Először a könnyezést okozó kötőhártyagyulladáson ismerhető fel, miközben a fejtájékon lévő tollak összetapadnak. A közönyössé váló állatok kevesebb táplálékot vesznek magukhoz, és vízfogyasztásuk emelkedik. De kb. 14 nappal később rendszerint javulás áll be és három hét elteltével a betegség külsőleg már nem látható. Az ornitózis kezelésére jól bevált módszer az ivóvízbe kevert klórtetracyklines kezelés háromszor 5 napon át két-két napos szünettel.

 

PARAMYXO VÍRUS: A fogékonyság és a betegség lefolyása nagyon különböző. A paramyxo vírussal történő fertőzés után három naptól három hétig léphetnek fel az első tünetek. Az állomány nagy része többnyire lényegesen nagyobb mennyiségű vizeletet ürít a vesesérülés miatt. A vese megbetegedése mellett, a központi idegrendszer zavarai is megfigyelhetők. A mérsékelt fokú idegkárosodások a fejnek a hosszanti tengely mentén történő kitekerésében és abban nyilvánul meg, hogy a galamb képtelen a helyes vagy a kikeresett célra többszöri kísérlet után sem tudnak rárepülni. Sokszor a betegséggel kisebb duzzanat is együtt jár, legtöbbször az egyik szem szokott megduzzadni. A paramyxovírus betegség elleni egyetlen hatásos védekezés egy védőoltásból áll, amelyet alapvetően megelőzésként kell a galamboknak adni.

 

GALAMBHIMLŐ: A galambhimlőt vírusok idézik elő. A megbetegedett állatokon kiütéses, varas kiemelkedések jelennek meg a csőr környékén, miközben a szájüregben és a garatban is túrószerű lerakódások keletkeznek. Ha a himlős megbetegedés a külső bőrfelületekre korlátozódik akkor egy-két hét alatt az egész betegség „lecseng” miközben a galambok aránylag jól átvészelik. Ha azonban a galambhimlő a nyálkahártya-kiütéses alakjában jelenik meg akkor a gégefő és a torok tájékában lévő kiemelkedések felrakódások akár fulladás  vagy éhezés miatti halált is okozhatnak. Himlős megbetegedéseknél súlyosabb esetekben az állatorvosok hat órás időközönként négy alkalommal beadandó spectinomycin injekciót ajánlanak. A galambhimlő vírus okozta betegség kitörését a teljes állománynak speciális oltóanyaggal, történő beoltásával akadályozhatjuk meg.                                          

 

                  

                                      A terméketlenség okai

 

 

A fertőző kórokokozók közül első helyen kell megemlíteni a szalmonellákat.A szalmonellák ellen eredményesen védekezhetünk a párosítás előtti tisztító kezeléssel, amely 10-14 napig tartson, és 7-10 nappal a párosítás előtt fejeződjön be. Jelenleg leginkább javasolható antibiotikum erre az amoxicillin, amely nem drága és biztosan ártalmatlan a tojás termékenységére. A klavulánsavas amoxicillin jelentősen drágább készítmény, de olyan kórokozótörzsek ellen is hatékony, amelyek ellen a sima amoxicillin nem hat.Az ampicillin is kiváló szer lehet, de de ennek ára már sokszorosa az előzőeknek. Legjobb megoldást a tisztító kezelés és a szalmonella elleni védőoltás együttes alkalmazásától várhatunk. A párosítás előtt két hónappal egy 5-10 napig tartó antibiotikumos kezelés, mellyel a védőoltásra készítjük elő a galambokat. Az antibiotikum adása után 4-5 nap szünet, majd szalmonella elleni védőoltás. A párosítás előtt 10-14 napos antibiotikumos tisztító kezelés, mely a párosítás előtt 7-10 nappal fejeződik be. A galamboknak heti rendszerességgel adjunk multivitamin és  aminosav tartalmú készítményeket

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.